Mákpróbát tartottam ☺ Nemrégiben Ausztriában jártunk és vadmákot
találtunk, őrölve, csomagolva. Érdekesnek és izgalmasnak tűnt, ezért vettünk
belőle. A hókifli pedig nagyon régen nem szerepelt az étlapunkon... sőt, talán
én magam még nem is sütöttem soha. Éppen ideje volt már.
40 dkg liszt (30 dkg rétesliszt + 10 dkg finomliszt)
10 dkg zsír
1 csapott mokkáskanál só
3-4 evőkanál tejföl
A töltelékhez:
5-8 dkg darált mák
5-6 dkg kristálycukor
fél citrom reszelt héja
1-2 evőkanál meleg tej
porcukor a hempergetéshez
A tésztát gyorsan összeállítottam
először robotgépben, majd kézzel kicsit átgyúrva. A tejföl került bele
utoljára, hogy a kellő sűrűséget be lehessen állítani. Letakarva egy jó órát
pihentettem (ezt lehetőleg ne a hűtőben, de ne is nagyon melegben tegyük).
A töltelékhez közben
összekevertem a mákot a cukorral és belereszeltem a citromhéjat. A tejet
közvetlenül a kiflik töltése előtt szinte csepegtetve adagoltam hozzá. Annyi
tej kell, hogy kicsit összeálljon az egész. Olyan morzsás állaga lesz,
szétesik, ahogy kiskanállal szedem, de mégis van egy kevés nedvessége is.
A pihentetés után a tésztát több
részletben 2,5 mm-esre nyújtottam és a 8 cm átmérőjű fánkszaggatóval köröket
szúrtam ki belőle. A körök alsó harmadára kiskanállal elhelyeztem a töltelékből
és felcsavartam, majd kissé meggörbítettem a kiflicskéket.
Végül 28 db kifli lett, pontosan
egy nagy gáztepsibe való adag.
Légkeveréssel 165-170ºC-on kb. 15 percig sütöttem. Nem
kell megpirulniuk. Amikor kivettem, azonnal, még forrón porcukorba forgattam
őket.
Természetesen dióval,
szilvalekvárral, gesztenyével is tölthető. Sokkal egyszerűbb, mint gondoltam
elsőre. A tésztával könnyű dolgozni, így pikk-pakk elkészültem vele.
A vadmák pedig nagyon finom....
kicsit talán kevésbé intenzív az íze, mint a „szelid” testvérének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése